Igy kezdenem. Sok helyzetben meg mindig agyalok, pedig nem kellene. Ez nem errol szol, es nem is akartam, hogy errol szoljon. Tegnap is volt agyalas, aztan csak turn off. Kikapcsolt a gep.
Elmentunk ide-oda, ittunk,tettunk ezt-azt. Mire feleszmeltunk a Stanleys-be voltunk, mire feleszmeltem, begyultek az emberek, kettkor kikellett mennunk mert vege volt, es az elmeny...komolyan,ismetelhetetlen. Fagyoskodni a buszmegalloban es rohogni azon, hogy mindenki szenved valamiert. Panikolni mert a sracok osszekaptak egy neger fiuval aki mindenaron velem akart lenni, es latni, hogy ezek a sracok nem ismernek, megis ugrottak egybol, elsonek csak leszerelo szovegekkel es a vegen majdnem tettlegessegig.Fagyoskodni, varni a buszt, aztan tovabbmenni.Szetszakad a csapat,egyik itt,masik ott,varni,jon a busz felszallni, tovabbmenni,haladni, eljutni valameddig. Ulni hajnali harom korul egy kapualjnal, kuporogni egy kovon,fazni, de nevetni a tobbieken,ahogy eloveszik a legjobb reszeg angoltudasukat, aztan probalnak magyar szavakat kimondani. Felvenni ket srac pulcsijat,rameroszakolva,hogy de vedd fel,de vedd fel, mert megfagsz, ez itt alaszka, te meg afrikabol jottel. Kabatra pulcsik. Tok mindegy.
Bemenni egy maganlakoparkba.Almat lopni a farol. Rohanni es kozben mindenki visit a nevetestol.Bokrokon at, sovenyeken at,be az erdobe,kitaposott osveny,menni menni, csetleni-botlani, nevetni, hajnal van fazunk,szarok bele, ez itt az elet. Kb.
Elerni a ponthoz. Ahol csak megall az ember es szavak nelkul marad.Sziklak mindenhol,es ott a kis obol,Sodertalje kis tengerresze. Eszmeletlen. A tobbiek isszak a kolas jagermaistert, aztan tancolunk, tabortuzet csinalnak,tancolunk,a tabortuznek vege. Ulni a sziklan, es csak kikapcsolni.Mert gyonyoru, es leirhatatlan. Hogy az ember mennyit kepes varni egyetlen, vagy ketto ora elmenyert, ami ugy betolt. Eveket varni,hosszu hosszu napokat, es lesz egy nap,ami csak ugy berobban ezzel a hangulattal. Es nem tudod elengedni.Az elso napfelkelte.A fazos osszebujasok.A nagy nevetesek.Mikor valahol kivulallo vagyok, mert nem tartozom oda,de aztan megis a resze vagyok a dolognak.Nezni oket,ahogy tancolnak, es azon kapni magam,hogy en is ott vagyok. Guggolni,hasalni a sziklan,mert a rendorok ott jottek el kocsival.
Aztan persze elindulni haza. Elozo nap tizenegy oratol, egeszen idaig.Sofia elhagyta a telefonjat, panik,rohanas, vissza az egesz. Nyugtatgatni,hogy meglesz.Mert meglesz.Es meglett. A fak kozott,de megvolt. Mert en azt mondtam.
Aztan setalni haza,belebujni az egyik pulcsiba, ami nalam maradt. Setalni,setalni,ulepedni. Es meg mindig nem vagyok faradt,es meg mindig csak vagyok,mintha egy matracon usznek a tengeren. Stockholmba akartunk menni.De lehet,hogy Stockholm megvar.De lehet,hogy nem. Nem tudom.
Holnap este is menni akarunk. Csak egy kicsit, egy egesz kicsit. Az masmilyen lesz.
Nem tudom szavakba onteni. Fogalmam sincs, nem is lehet, meg nem is akarom. Nem szurtam be eddig kepet hozza,de most megteszem. Mutatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése